2. fejezet ~ Szomorú dolgok...

Végre hazaértem. Fölrohantam a lépcsőn, és azonnal berontottam Sarah szobájába. 
-Mért..nem..vártál..meg?-kérdeztem levegőért kapkodva. 
-Veled meg mi történt? Futottál?
-Igen Sarah, futottam! Mért nem vártál meg?
-Hagytalak beszélgetni..Harryvel!
-Ó nagyon jól tudod hogy van barátom!-emeltem fel a hangom.
-Holnap reggel korán el kell mennem! Mikor már felkelsz nem leszek itt.-vágta rá gyorsan Sarah. De gyorsan témát váltott. Forgattam a szemem képzeletben.
-Honnan tudod te azt?
-Mindig sokáig alszol. 
-Hmm ez igaz. Oké. Hol leszel?
-Állásinterjúra megyek. 
-Húú milyen állás?
-Stylist.-mosolygott.
-Az neked jól menne! Sok sikert!-mosolyogtam én is. 
~
Ahogy mondta. Nem volt itthon. ~ Na rendbeszedem magam! ~ gondoltam. Bementem a fürdőbe és kb. 30 perc múlva kijöttem. Lementem reggelit csinálni. De sötét volt. Felhúztam a rolókat, és mit láttam? Greg egy lánnyal sétált kézen fogva! És megcsókolták egymást! Sírva estem össze a földön. Nem tudom meddig zokoghattam. Végre összeszedtem magam és írtam egy SMS-t Gregnek:
"Hogy tehetted ezt velem?"
Nemsokára jött is a válasz:
"Mi? Miről beszélsz?" 
"Ó nagyon is jól tudod! Te pofátlan! Most is a házunk előtt SMSezel egy csajjal akivel az előbb csókoztál! Új barátnő mi? Szakítok veled!"
"Tőlem! De hidd el, sokat vesztesz!"
"Én ugyan nem!"
Ismét zokogni kezdtem. Sarah arra jött haza, hogy a kanapén ülök és zokogok. Azonnal ledobta a cuccát és odaült mellém:
-Hát veled meg mi történt? Mi a baj?
-G..G..Greg...
-Mi? Mivan Greggel?
-Megcsalt!-és elkezdtem mégjobban sírni.
-Tudtam hogy valami nem stimmel abban a pasiban! Te jobbat érdemelsz! Gyere mennyünk el fagyizni.
-J..jó.-mondtam hüppögve. 
~
Pár perc múlva már a fagyizóban ültünk. Egy kicsit még mindig sírtam. Kész csoda hogy Harry épp arra sétált! Meg is látta hogy szomorú vagyok.
-Sziasztok!-köszönt nekünk.
-Szia.-köszöntünk együtt.
-Veled mi történt?-kérdezte kicsit szomorkásan Harry.
-Greg megcsalta.-válaszolt Sarah. 
-Ohh..sajnálom.-mondta együttérezve Harry, és leült mellém.
-Mondd csak...téged csaltak már meg?-kérdeztem Harry felé fordulva.
-Ööö..mielőtt híres lettem elég sokszor. Tudom mit érzel.
-Jó tudni, hogy van valaki akit ismerek és együtt érez velem. 
-Elkérhetem a számod?-kérdezte Harry, és belepirult a mondatába.
-Persze!-mosolyogtam, és leírtam egy papírra. 
-Hééé! Még itt vagyok!
-Ja..szia Sarah.-mondtam és elnevettem magam. Sarah csak forgatta a szemét.
-Azt hiszem haza kellene mennünk!-mondta az órájára nézve Sarah. Odanyújtottam Harrynek a papírt. 
-Sziasztok..-köszönt el szomorkásan Harry.  
-Szia!-rángatta a kezemet Sarah, miközben én Harryt néztem.
Lassan hazaértünk.
-Te, nem is mondtad, hogy sikerült az állásinterjú?
-Nem sikerült...
-Ohh sajnálom!-mondtam, majd megöleltem. Hirtelen rezgett a telefonom. SMS-em jött. Harrytől? Máris?
-Ki írt?-kérdezte Sarah.
-Harry!-mondtam meglepődve.
-Mit ííííííírt? Had nézzeeem!-kiáltotta Sarah és közelebb jött.
"Átmehetünk hozzátok mind az 5en holnap?"
Fuu...át akarnak jönni? De nem is tudják a címünk!
-Írj igent! Igent! Igeeeeeent!-Sarah nagyon izgatott lett.
"Persze..de tudjátok a címünk?"
"Tudunk mi mindent!;)''
Jött a válasz.
Hát ha jönnek akkor jöjjenek nyugodtan...