1. fejezet ~ A koncert

-Készülődnünk kellene!-szólt át a szobájából Sarah.
-Én már elkezdtem!-mondtam gúnyosan.

Abbey Jackson vagyok és Londonban lakok a legjobb barátnőmmel, Sarah Hewittel. Mindketten 17 évesek vagyunk, és imádjuk a One Directiont! Nekem Harry a kedvencem, Sarah-nak pedig Niall. Éppen a koncertjükre készülődünk.

-Akkor én később érek oda?-szomorodott el Sarah.
-Dehogy! Megvárlak.-vágtam rá azonnal.
-Akkor oké!-mondta Sarah és önelégült mosollyal az arcán visszasétált a szobájába. 
~
Pár perccel később már a koncerten voltunk. Direkt korán mentünk, hogy elöl lehessünk. 
-De jó hogy fölajánlottad hogy jöjjünk korán!-jegyezte meg Sarah.
-Ó, igen én vagyok a lángelme!-mondtam magabiztosan.
-És még szerény is vagy.-forgatta a szemét. Én, mint mindig hülye dolgokon gondolkodtam. Vajon jól fog sikerülni a koncert? Nem lesz semmi baj? Szinte már lementem alfába de Sarah sikoltozására ébredtem. Észrevettem hogy kialudtak a fények és ez azt jelentette hogy nemsokára kijönnek a fiúk. Ezért sikítozott annyira Sarah.
-Hé, hé! Állj már le, még itt sincsenek a fiúk!
-De mindjár itt leszneeeeeeeek!-sikította.
-Nem ismerem!-mutogattam Sarah-ra. Ahogy sejtettem, azonnal abba hagyta a sikoltozást.
-Hé?!-förmedt rám.
-Nézd, a fiúk!-mondtam sietve. Pont jókor épp jöttek ki. Már én is sikítoztam és ugráltam együtt Sarah-val. Nem hiszem el! Életem első One Direction koncertjén az első sorban állok! Remélem nem álmodok! Hirtelen elkezdtek énekelni a fiúk. A What Makes You Beautifullal kezdtek. Sejtettem. Eljött Harry szólója. Láttam a koncert videókban hogy amikor a szólója van mindig felhív egy lányt a színpadra.  ~ Áhh ez velem sose történhet meg! ~ futott át az agyamon. Éreztem hogy valaki megfogja a kezem. Úristen Harry! Engem akar felhívni! Sarah meg csak nézett tátott szájjal. Ezt nem hiszem el! Tuti álmodom! Fölmentem a színpadra. 
-Mi a neved?-kérdezte Harry, és odatartotta a szám elé a mikrofont.
-Abbey!-mondtam és elpirultam. Harry elkezdte a szólóját. Mint a klipben, közelebb és közelebb hajolt hozzám. Én csak mosolyogni tudtam. Nem bírtam abbahagyni a mosolygást. Leírhatatlan érzés! Vége lett a szólójának. Jaj ne már.:( Intett hogy mennyek le a színpadról. Úgy tettem. Sarah rögtön átölelt. 
~
Már a hazafelé tartottunk volna, de valaki elkapta a karom. Megfordultam. A látványtól tátva maradt a szám.
-Kérlek ne sikíts!-szólt Harry.-nem akarom hogy megtudják, hogy elmentem..
-Ööö..öö-habogtam-nem állt módomban sikítani!-böktem ki végül. 
-Tudod az a szóló...már a koncert elején megláttalak, és nagyon megtetszettél nekem. Mi a rendes neved?
-Abbey Jackson! De bocsi..nekem már van barátom..Greg.
-Mi? Niall tesója?
-Nem dehogy! Akkor már rég ismertelek volna titeket.-nevettem-De szerintem a barátnőm már vár mennem kell. Szia!
-Szia...hívj fel!-és a kezembe adta a számát. Nem válaszoltam, csak mosolyogtam. Aztán futottam haza...